A kardszárnyú delfin (Orcinus orca), más néven orka vagy gyilkos bálna az emlősök osztályába a cetek (Cetacea) rendjébe és a fogascetek (Odontoceti) alrendjén belül a delfinfélék (Delphinidae) családjába tartozik.Valamennyi óceán területén előfordul, de a legtöbb példány az Antarktiszt körülvevő tengerekben él. Sekély öblökben, folyók torkolatvidékén is gyakran vadászik.Átlagosan 100 kilométert tesznek meg naponta.
Megjelenése=
A hím átlagos hossza 8 méter,maximum 9,75 méter,a nőstény kicsit kisebb.Testtömege a 9 tonnát is elérheti. Teste vaskos,de áramvonalas,kitűnő úszó.Feje lekerekített,csőre alig észrevehető.Hátuszonya hosszú, a hímeké háromszögletű,a nőstényeké kisebb,hátrafelé hajló. A hátuszony magassága 1.8 méter is lehet.A fogságban tartott állatok hátuszonya,még ismeretlen okokból egy idő után lehajlik.A háta sötét,a hasi része világos,így felülről és alulról is nehéz észrevenni.Testén jellegzetes nagy fehér foltok is találhatóak.
Szaporodása=
Az ivarérettséget 8 éves korban éri el.A párzási időszak a tél kezdetén van.A vemhesség 16-17 hónapig tart,ennek végén 1 borjú születik.A borjak születéskor 2-2,4 méter hosszúak. Fiatal állatokon a fekete részek szürkés,a fehér részek sárgás árnyalatúak lehetnek.
Életmódja=
Igazi ragadozók,szinte minden kellően nagy tengeri állatot megtámadnak és elfogyasztanak.pl.bálnák,fóka,tengeri vidra,pingvin,halak,stb.A halak mellett megeszik a delfineket,fókákat, tengeri madarakat,de még a náluk sokkal nagyobb bálnákat is.A nőstények 10-12 éves koruktól,a hímek pedig többnyire csak 20 éves koruk után szaporodnak.A nőstények átlagosan 50 évig élnek,a hímek viszont csak 29 évig. A negyedik évtizedükön túljutott nőstények általában már nem fogamzóképesek.Mivel két ellés között 4-5 év is eltelik,egy nősténynek élete során 4-6 borja születik.Társas lények, 5-20 tagú családokban élnek.A család nőstény tagjai egész életükön át együtt maradnak,a kifejlett hímek másik családba vándorolnak.Alapvetően monogám életet élnek. A leggyorsabban úszó tengeri emlősök közé tartoznak, 50 km/h-s sebességre is képesek.Mint minden cet,farkukkal hajtják előre magukat,a melluszonyok csak kormányzásra valók.Teljes tömegükkel képesek a víz fölé ugrani.Gyakran függőleges helyzetben állnak,és fejüket a víz fölé emelik,ez a viselkedés a kémlelés(spyhopping).Máskor farkukkal,vagy melluszonyaikkal csapkodják a vízfelszínt. Általában 1-4 percet töltenek a víz alatt, majd 3-5 alkalommal,10-35 másodperces időközökben a felszínre jönnek levegőért. Amikor kiszuszogták magukat,jöhet az újabb merülés.A kardszárnyú delfinek, más delfinekhez hasonlóan, hangjeleket bocsátanak ki,és a visszaverődő hanghullámok alapján tájékozódnak, találják meg zsákmányukat.A visszaverődő hanghullámok alapján képesek azonos nagyságú,de különböző fajú halakat megkülönböztetni. Egymás közötti kommunikációjuk során többféle hangjelet is kibocsátanak.Ezek egy része az ember számára is hallható.Minden példány hangjelei mások.A hangjelek hasonlósága alapján következtetni lehet az állatok rokonsági fokára.A kardszárnyú delfin állományait ma már nem a vadászat veszélyezteti,hanem a tengerek növekvő szennyeződése és zsákmányállataik túlzott lehalászása.Az állatokra veszélyt jelent a megnövekedett hajóforgalom is.
A jegesmedve(Ursus maritimus) a ragadozók rendjébe,ezen belül a medvefélék családjába tartozó,az Északi-sarkvidéken élő emlősfaj,rendjének második legnagyobb tagja.A jegesmedve elterjedési területe az Északi-sarkvidék jégmezőinek déli része.A legtöbb jegesmedve szinte sohasem teszi a lábát igazi szárazföldre,többségük egész életét a sarkvidék befagyott vizein,a lassan sodródó jégmezőkön tölti.Csak a párzásnál mennek stabil helyre.
Megjelenése=
Teste nyúlánk,feje és arcorra megnyúlt,szemfoga gyengén fejlett, apró füle és rövid farka csökkenti a hőleadást.Szeme kicsiny, nyaka hosszú,lábai a többi medvéénél jóval szélesebbek és hosszabbak,lábszárai rövidek,de vastagok és izmosak,ujjait csaknem hosszúságuk feléig úszóhártya köti össze,karmai rövidek.A többi medvéknél jóval nagyobb,testhossza 2,5-3 méter,vállmagassága 1,3-1,4 méter,a hím testtömege 400-600 kg,a nőstény testtömege 300–400 kg.Bundája tömött szőrű,a fiatal példányoknál ezüstfehér,az öregeknél sárgás árnyalatú. Nem alszik igazi téli álmot.Zápfogainak felülete tarajos.A hőszigetelésben nemcsak vastag bundájának jut kiemelkedő szerep,hanem a bőr alatti zsírrétegnek is,amely egy-egy bőséges időszakot követően több cm vastag is lehet.Persze a zsírréteg nemcsak hőszigetelést,vagy mechanikai védelmet jelent az állat számára,hanem tartalék tápanyagforrást is a zsákmányban szűkös időszakokra.A jegesmedve és a grizzly medve olykor a természetben is kereszteződik, habár a hibridek rendkívül ritkák.A jegesmedve talpa szőrös,ezért biztonsággal jár a jégen.
Életmódja=
A jegesmedve szinte állandóan vándorúton van,s emiatt még saját territóriumot sem tart. Zsákmány után kutatva akár napi 70 km-es távolságot is megtesznek.A jegesmedve csak a sarki nyár hónapjaiban fogyaszt egy kevés zuzmót,mohát vagy bogyót,de azt is csupán étrendi kiegészítésként.Táplálékának zöme állati eredetű,s mivel a sarkvidék zord körülményei közt nemigen válogathat,szinte mindent megeszik.Nagy ügyességgel halászik,ha pedig vadászik, kitartóan üldözi zsákmányát.A hal mellett egyik kedvenc táplálékát a fókák képezik,de olykor madarakat és rénszarvasokat is zsákmányul ejt, sőt a dögöt sem veti meg.A kardszárnyú delfinen,az ámbrásceten és a grönlandi cápán kívül talán csak a rozmárok hatalmas agyarai jelentenének számára veszedelmet.A jegesmedvék kitűnő úszók.Úszás közben akár a tíz kilométeres sebességet is elérhetik.Fejjel előre ugranak bele a vízbe, mint a kutyák,és úszás közben a kutyaúszáshoz hasonlóan csak mellső lábukat használják,hátsó lábukat maguk után húzzák.Nyitott szemmel merülnek a víz alá,s ott akár két percig is kibírják levegővétel nélkül. Szaglásuk igen kifinomult.Akár 40 km/óra sebességgel is tudnak futni,és hosszabb ideig 3-6,5 km/óra átlagsebességgel haladni.
Szaporodása=
A párzás április-május körül zajlik,amikor a medvék közelebb kerülnek egymáshoz a fókák vadászata miatt.A hímek már 100 km-ről is megérzik a nőstény szagát.A hímek ilyenkor összeverekednek a párzás jogáért,ezek gyakran sérülésekkel járnak.A párzás váltja ki a nőstényben az ovulációt.A megtermékenyített magzat„felfüggesztett”állapotban marad augusztus-szeptemberig.Ez alatt az idő alatt a nőstény hatalmas mennyiségű táplálékot fogyaszt el,súlya legalább 200 kg-al növekszik.A vemhes nőstény a sarki tél legzordabb szakaszában hóba és jégbe vájt barlangjába húzódik vissza,ahol egyfajta hosszan tartó alvó állapotba kerül,melynek során szívverése a szokásos percenkénti 46-ról 27-re csökken, testhőmérséklete azonban normális marad.Itt hozza világra bocsait átlagosan 240 napi vemhesség után.Az ellés november és február között történik,ellésenként általában kettő,néha csak egy bocs születik.Testtömegük születésükkor kb. 1 kg, meztelenek,süketek és vakok.Az anyamedve csak az ellés után négy hónappal vezeti ki a bocsokat a szabad ég alá.Két esztendős korukig maradnak anyjukkal,s csak ezután kezdik meg önálló életüket.
Az oroszlán(Panthera leo)a macskafélék családjába tartozó emlős.A tigris után ez a legnagyobb termetű és legelterjedtebb"nagymacska".Az oroszlánok Fekete-Afrika legnagyobb részén megtalálhatók.Főleg a fás területeken fordulnak elő,de megtalálhatók a félsivatagos és bozótos helyeken is.A kifejlett hímoroszlán könnyen felismerhető a sörényéről, a marmagassága kb.120 cm, a súlya pedig akár a 250 kg-ot is elérheti.A nőstények jóval kisebbek,a felnőtt egyedek marmagassága kb. 100 cm, a súlyuk 150 kg körüli.A vadon élő oroszlánok körülbelül 10-14 évig élnek, míg fogságban elérhetik a 20 éves kort is.Habár ritkaságszámba megy és ezért nem is hallhatunk róla túl gyakran,fehér oroszlánok is léteznek. A fehér oroszlánokban található recesszív gén felelős szokatlan színükért.Jelentős hátránnyal küzd,amikor vadászni indul,fehér színe ugyanis felfedi rejtekhelyét.A fehér oroszlán kihalóban lévő színváltozat,szaporodásuk ritkaságszámba megy, és mindössze kétszáz él belőlük a világon.Érdekesség,hogy míg a többi macskafélénél igen gyakori a melanisztikus, fekete színvariáció megléte addig a oroszlánnál csak megerősítés nélküli jelentések szólnak fekete változatról.Az oroszlánok sörénye rendkívül fontos szerepet játszik a fajfenntartásban. A nőstények vonzására és a rivális hímek elijesztésére szolgál, amellett,hogy fontos hőtartó szerepe is van. A meleg élő helyeken a legtöbb hímoroszlánnak nincs sörénye.
Életmódja=
Az oroszlánok húsevő ragadozók, melyek különálló családokban,azaz falkában élnek.A család nagyobb részben nőstényekből,kölykeikből,és egy vagy több egymással rokoni kapcsolatban álló hímből áll, melyek a felnőtt nőstényekkel párosodnak.A hímek és a nőstények is védik a falkát a betolakodóktól.A hímek általában nem tűrik meg a kívülálló hímeket, ahogy a nőstények sem a kívülálló nőstényeket.A hímeket kizárja a falka,vagy saját maguk hagyják el azt, amikor elérik az ivarérett kort.Amikor új hím veszi át a falka vezetését, gyakran megöl az előző alomból minden kölyköt, és azok anyjai ezután mintegy két héttel újra ivarzanak.Az újszülött vagy fiatal oroszlánokat kölyköknek hívják.A nőstények egyszerre 1-5 kölyöknek adnak életet a három hónapig tartó vemhességet követően.A kölykök 18 hónapon keresztül is szophatnak,de normális esetben 8 hét után leválasztja őket az anyjuk. Mint minden nagymacska,az oroszlán is csúcsragadozó, ám a többi macskafélétől eltérően csapatban vadászik pl.zebra,zsiráf,bivaly,víziló stb.Leginkább a nőstények vadásznak, bebizonyosodott azonban,hogy a hímek is gyakran aktívan kiveszik a részüket a vadászatból. A vadászó oroszlán nyakra harap,és így kitöri az áldozat nyakát vagy súlyos vérveszteséget okoz.Az egyik oroszlán leköti a nagy zsákmányállat figyelmét,míg a többiek a halálos támadás lehetőségére várnak.Előfordul, hogy nem a zsákmányállat nyakát harapják át,hanem megfojtják azt úgy, hogy befogják az orrát.Általában az első harapás a hímet illeti meg,aki a zsákmányt gyakran a falka tagjaitól is agresszívan védi.Az életképtelen egyedeket szűrik ki a szüntelen üldözéssel.Természetes ellenségeik az olyan ragadozók,mint a krokodilok, hiénák, hiénakutyák,és különösen más oroszlánok.Az oroszlán nem vonakodik a dögök fogyasztásától sem.Nagyszerűen látnak a sötétben,így éjszaka is hatékonyan tudnak vadászni.Naponta több mint 20 órát alszanak.Párosíthatók közeli rokonaikkal. A tigrisekkel létrehozható két új hibridet oroszgrisnek és tigroszlánnak nevezik,a hibrid nevét a két faj nevéből állítják elő úgy, hogy a hím állat fajnevének eleje kerüljön előre,a nőstény fajnevének vége hátulra.A liger (lion+tiger)a hím oroszlán és a nőstény tigris párosításából ered.Mivel az oroszlán nagyságát befolyásoló gén öröklődik és a nőstény oroszlán növekedésgátló génje nincs jelen hibridek nagyobbak lesznek szüleiknél.Úgy tartják,hogy a ligerek egész életükben folyamatosan nőnek egészen addig,amíg csontjaik már nem tudják megtartani akár a fél tonnát is elérő súlyukat.A ligerek mindkét szülő tulajdonságaiból örökölnek néhányat,és valamennyien imádják a vizet, amit a tigris szeret,az oroszlán meg nem,viszont homokszínűek,akár az oroszlán.A hím ligerek meddők,ám a nőstény ligerek gyakran termékenyek.A tigon(tiger+lion)a nőstény oroszlán és a hím tigris keresztezése.Mivel a hím tigris nem adja tovább a nagyságot örökítő gént, és a nőstény oroszlán nagyságot befolyásoló örökítő génje kerül az utódba,a tigonok gyakran eléggé kicsik,csupán 150 kilogrammosok. A hím tigonokhoz hasonlóan a hím tigroszlánok is meddők,egyszerre pöttyösek és csíkosak,a szemük pedig sárga.
Alfajai= Kelet-kongói oroszlán(Panthera leo azandica)
Katanga oroszlán vagy angolai oroszlán(Panthera leo bleyenberghi )
Hollister oroszlánja(Panthera leo hollisteri )
Dél-afrikai oroszlán(Panthera leo krugeri )
Berber oroszlán(Panthera leo leo) – Vadon kihalt.
Maszáj oroszlán(Panthera leo massaicus )
Fokföldi oroszlán(Panthera leo melanochaita )kihalt.
Kelet-afrikai oroszlán vagy núbiai oroszlán(Panthera leo nubica )
Ázsiai oroszlán(Panthera leo persica)
Abesszin oroszlán(Panthera leo roosevelti )
Szenegáli oroszlán vagy nyugat-afrikai oroszlán(Panthera leo senegalensis )
Szomáli oroszlán(Panthera leo somaliensis )
Kalahári oroszlán(Panthera leo verneyi )
Barlangi oroszlán(Panthera leo spelaea )– kihalt.
Amerikai oroszlán(Panthera leo atrox )– kihalt.
Marozi(Panthera leo maclatus )– kihalófélben vagy kihalt
A búvárpók vagy vízipók (Argyroneta aquatica) a pókszabásúak(Arachnida) osztályának a pókok(Araneae) rendjéhez,ezen belül a főpókok(Araneomorphae) alrendjéhez és a Cybaeidae családhoz tartozó Argyroneta nem egyetlen faja.A vízipók elterjedési területe Európa, Angliától Szibériáig.A vizek szennyeződése következtében száma egyre fogy.A vízipók fejtora sötétbarna, potroha szürke színű.A nőstény fejtorának hasi oldalát és egész potrohát ezüstösen csillogó levegőréteg borítja, a hím potrohának hátán ez a réteg hiányzik.A hím 10-15 milliméteres testhosszúságával lényegesen nagyobb termetű,mint a nőstény,amely csak 8-9 milliméter.A vízipók az egyetlen pókfaj,amely egész életében víz alatt él.Az állat növényekkel sűrűn benőtt,különböző méretű állóvizek lakója.Leggyakrabban lápos tavakban, vizesárkokban, alkalomadtán halastavakban található.A vízipók levegővel töltött tágas harangot létesít a víz alatt.Finom, kettő szőrzete lehetővé teszi,hogy a víz felszínéről levegőbuborékokat vigyen a víz alá.Vízszintes hálószövedéket készít a vízinövények között, és vezetőfonalat is sző a víz felszínéig. A petékből kikelő fiatal pókok két év alatt érik el végleges testhosszúságukat,ekkor válnak ivaréretté.Ez a különleges pókfaj a növényzetben gazdag,sekély vizekben vagy nagy tavak szélén leginkább haranghoz hasonlító hálót készít,amelyben a légzéshez szükséges levegőt tárolja.A harangból indul el időnként zsákmányt szerezni,majd ide tér vissza, hogy az éltető oxigénhez hozzájusson. Párzása szintén víz alatti palotájában történik.Ilyenkor a hímek egy kicsi szövedéket fonnak,és ebben viszik oda a nőstények ivarszervéhez spermájukat.A nőstények a búvárharang felső részében helyezik el fehér petecsomójukat,és ezt a kis pókok kifejlődéséig nagy gonddal őrzik.Ha szükséges, akkor új,friss levegőt szállít a fejlődő embriók számára.Az utódok a negyedik vedlésük után hagyják el anyjuk otthonát és kezdenek önálló életet.
A sünfélék(Erinaceidae)a legújabb filogenetikus rendszertanok szerint a sünalakúak(Erinaceomorpha)rendjének egyetlen családja. A Kárpát-medencében egyetlen sünféle él,a keleti sün.Európa nyugati felén ugyanakkor kizárólag a hozzá megtévesztésig hasonló európai sün fordul elő.Vannak tüskés sünök,ide 5 nem tartozik,az atelerix,erinaceus,hemiechinus,paraechinus,mesechinus.Vannak a szőrös sünök ide is 5 nem tartozik,az echinosorex,hylomys,neotetracus,neohylomys,podymnura.
A koala(Phascolarctos cinereus)Ausztráliában honos erszényes,növényevő állat,a koalafélék(Phascolarctidae)családjának egyedüli élő képviselője. A koala szó a katang benszülött nép nyelvéből származik, jelentése „nem ivó”.A név nem teljesen találó, bár tényleg keveset isznak.A „koalamedve” megnevezés helytelen,mivel a koalák nem tagjai a medvék családjának.A koalák mindenhol megtalálhatók Ausztrália keleti partjain,de a belső vidékeken is, olyan távolságig, ahol még elég a csapadék a megfelelő erdők létezéséhez. Nyugat-Ausztráliában és Tasmaniában nincsenek koalák. A koala valamennyire hasonlít a vombathoz(legközelebbi élő rokonához),de a bundája vastagabb és puhább, a füle pedig sokkal nagyobb.A tömege 5 kg és 14 kg között van.Általában nem zajosak,de a hím koalák hangos figyelmeztető hívójelet bocsátanak ki,amely a párzási időszakban egy kilométerre is elhallatszik.Mivel a koala étrendje elég alacsony tápértékű,energiát takarít meg azáltal,hogy szokatlanul kicsi az agya,a koponyaüreg 40%-át folyadék tölti ki.A koala majdnem kizárólag eukaliptuszlevelekkel táplálkozik,folyadékszükségletét is ebből biztosítja.Igen lassú az anyagcseréje a többi emlőshöz viszonyítva.Naponta kb. 20 órát mozdulatlanul töltenek,az idő nagy részében alszanak is.A nap minden szakában,de főleg éjjel esznek.Egy átlagos koala naponta 500 gramm eukaliptuszlevelet fogyaszt el,finom pasztává rágva lenyelés előtt.A nőstény koalák egyedül élnek és külön körzetük van,amelyet ritkán hagynak el.A hímek nem kötődnek területhez,de nem tűrik el egymást,főleg a párzási időszakban.A koalák majdnem teljesen a fákon élnek.Nem készítenek fészket,hanem a fa ágán alszanak.Általában lassan mozognak,de ha szükséges gyorsan is tudnak mászni.Át is tudnak ugrani egyik fáról a másikra,ha elég közel vannak.Hosszabb utakat a földön tesznek meg.A nőstények 2-3 évesen, a hímek 3-4 éves korukban válnak ivaréretté.A nőstény koala kb. 12 éven át évente egy utódot hoz a világra.A vemhesség 35 napig tart,az ikerszülés igen ritka.A szülés rendesen december – március között szokott történni,amikor a déli félgömbön nyár van.Az újszülött koala kb. 2 cm hosszú, szőrtelen,vak, és fületlen.Születése után hat hónapig az anyja erszényében lakozik és kizárólag tejjel táplálkozik.Ezalatt kinő a füle és a szőre,majd kinyílik a szeme.Kb. 30 hetes korában elkezdi enni az anyja pépes ürülékét.A kis koala további hat hónapig az anyjával marad,aki a hátán cipeli.A kifejlett fiatal nőstények közeli területekre költöznek,a fiatal hímek viszont még két-három éves korukig az anyjuk körzetében maradnak.A koala ujjain,ujjbegyein levő bőrlécek rajzolata megtévesztően hasonlít az emberéhez.
Alfajai= Phascolarctos cinereus victor – a legdélebbi alfaj, hosszabb,sötétebb szőrrel,nagyobb termettel.
Phascolarctos cinereus adustus – a legészakibb alfaj,rövidebb,világosabb szőr és kisebb termet jellemzi.
Phascolarctos cinereus cinereus – külső jegyeiben és elterjedése szerint átmenet a kettő között.
A szarvasmarha(Bos primigenius vagy Bos taurus)párosujjú patás állat, kérődző.Háziasított alakja a házi szarvasmarha vagy házimarha, amely a ma már kihalt őstuloktól származik.A házi szarvasmarhák genetikai állományuk alapján két alfajba sorolhatók,az Ázsia nagy területén elterjedt úgynevezett "brahman" típusnak vagy zebunak vállpúpja van(Bos primigenius indicus),míg a világ többi részén a púp nélküli közönséges szarvasmarha(Bos primigenius taurus) a megszokott. A hím állatot bikának, a heréltet fiatalon tinónak, később ökörnek, a nőstényt tehénnek,a még nem ellett nőstényt üszőnek, a nem ivarérett fiatal állatot borjúnak nevezik.A szarvasmarha két ma élő alaptípusa a közönséges szarvasmarha és a zebu. Küllem,illetve hasznosítás alapján is két típust különböztetünk meg.Az első a zömökebb, tömörebb hús- és igásmarha,a másik a könnyedebb,elegánsabb tejelő fajták típusa.
Fajtái=
Magyar= Magyartarka szarvasmarha,Magyar szürkemarha
Tejhasznú fajták = Holstein-fríz,Jersey ,Ayrshire
Húsfajták=Limousine,Charolais,Aberdeen angus,Hereford,Blonde d'Aquitaine Fehér-kék belga
Kettős hasznosításúak=Szimentáli,Pinzgaui,Lapály marhák
Fajtái=
Magyar= Magyartarka szarvasmarha,Magyar szürkemarha
Tejhasznú fajták = Holstein-fríz,Jersey ,Ayrshire
Húsfajták=Limousine,Charolais,Aberdeen angus,Hereford,Blonde d'Aquitaine Fehér-kék belga
Kettős hasznosításúak=Szimentáli,Pinzgaui,Lapály marhák
A denevérek(Chiroptera) a emlősök osztályának egy rendje.17 család és mintegy 928 ma élő faj tartozik a rendbe.Az emlősállatok egyedüli csoportja, amely aktív repülésre képes.Mellső végtagjaikon a másodiktól kezdve valamennyi ujjuk erősen meghosszabbodott.Közöttük, valamint a törzs oldala között egy vékony bőrredő – a „vitorla” feszül, amely a hátsó lábra és a farokra is kiterjed.Mivel bőrszárnyuk nem ereszti át a levegőt,röptük különbözik a madarakétól. Térdüket nemcsak befelé,hanem kifelé is képesek mozgatni,ami szükséges a leszálláshoz és a fejjel lefelé függéshez.Ebből következően lábujjaik sem előre-, hanem hátranéznek.A földön csak üggyel-bajjal mozognak.Éjszakai állatok.Napközben fejjel lefelé csüngenek faodvakban,barlangokban,padlásokon. Fogazatuk elkülönült metsző-, szem- és őrlőfogból áll,de valamennyi fog tűhegyes.Tépőfoguk nincs. Látásuk gyenge,ultrahangok segítségével tájékozódnak oly módon,hogy az általuk kibocsátott ultrahang az eléjük kerülő tárgyakról,rovarokról visszaverődik,és ezt érzékelik.Az ultrahang frekvenciája fajonként különböző, 35 – 105 kHz közé esik.A közönséges denevér a száján át,a patkósorrú denevérek a hártyás orrukon bocsátják ki az ultrahangot.Európa valamennyi denevére hosszabb-rövidebb téli álmot alszik,amelynek időtartama a külső hőmérséklettől függ. Enyhe teleken az alvás csupán néhány hétre korlátozódhat. A kisdenevérek között vannak növényevők,amelyek gyümölcsökkel és virágporral táplálkoznak,halevők, vérszívók, de többségük rovarevők. A hazai denevérek elsősorban a téli szállás iránt támasztanak igényeket, fontos, hogy itt óva legyenek a fénytől, az erős hőmérséklet-ingadozásoktól,és a levegő páratartalma is elég magas legyen,hogy a denevérek a téli álom idején ne száradjanak ki.Testhőmérsékletük teleléskor,valamint a nyári hidegfrontok során jelentősen lecsökken.Hosszabb téli meleg időszakok alatt néhány faj megszakítja a pihenést,sőt, még táplálkozik is.A legtöbb denevérfaj társasan él,csak néhányuk pihen magányosan. Ezek saját revírt tartanak,ahonnan elűzik a betolakodókat.Tavasszal számos nőstény gyűlik össze az arra alkalmas üregekben és barlangokban,utódaikat az ilyen,úgynevezett kölykezőszállásokon hozzák világra.A hímek ez idő alatt egyedül vagy kisebb csoportokban a környéken tartózkodnak. Magyarországon valamennyi denevérfaj védett. Két fő csoportjuk van,a nagydenevérek vagy repülőkutyák(Megachiroptera).Többségükben gyümölcsevő trópusi állatok.A kisdenevérek(Microchiroptera),ezek a rovarevő denevérek.
Rendszerezés=
Nagy denevérek(Megachiroptera) =Repülőkutyafélék(Pteropodidae) – 165 faj
Kis denevérek(Microchiroptera) =Dongódenevérek(Craseonycteridae) – 1 faj,Simaorrú-szabadfarkúak(Emballonuridae) – 47 faj,Csonkaujjú denevérek(Furipteridae) – 2 faj,Álvámpírok(Megadermatidae) – 5 faj,Szelindekdenevérek(Molossidae) 80 faj,Mormoopidae– 8 faj,Új-zélandi denevérfélék(Mystacinidae) – 2 faj,Szívókorongos denevérek(Myzopodidae) – 1 faj,Tölcsérfülű denevérek(Natalidae) – 5 faj,Halászdenevér-félék(Noctilionidae) – 2 faj,Hasítottorrú denevérek(Nycteridae) – 12 faj,Hártyásorrú denevérek(Phyllostomidae) – 141 faj,Patkósdenevérek(Rhinolophidae) – 130 faj,Egérfarkú denevérek(Rhinopomatidae) – 4 faj,Tapadókorongos denevérek(Thyropteridae) – 2 faj,Simaorrú denevérek(Vespertilionidae) – 322 faj
A méhek repülő rovarok,amelyek közeli rokonságban állnak a darazsakkal és a hangyákkal. Külön vonalat képviselnek az Apoidea főcsaládban,jelenleg az Anthophilák közé soroltak. Megközelítőleg 20 000 ismert fajuk létezik, habár sokuk nincsen leírva,illetve besorolva.A méhek legtöbbje alig ismert.A legkisebb a törpe méh(Trigona minima),ami körülbelül 2,1 mm hosszú.A legnagyobb a Megachile pluto,amely 39 mm.Az északi féltekén a leggyakrabban előforduló fajok a karcsúméhek(Halictidae)családjába tartoznak.Legismertebb fajuk a háziméh,amely több más fajhoz hasonlóan mézet termel.
Életmódja=
A méhek a nektár és a pollen fogyasztására adaptálódtak,ezekből nyerik az energiát és a fehérjéket.A pollenek többségével lárváikat etetik.Táplálékukat a hosszú proboscidesszel (komplex, összetett nyelvvel)kaparinthatják meg a virágokból.A hímek antennája általában tizenhárom,a nőstényeké tizenkét szegmentumból áll.Minden fajuknak két pár szárnya van,és ezek közül a hátsó pár kisebb.Kulcsszerepet töltenek be a növények beporzásában.Gyűjtenek pollent és nektárt is.A nektárt gyűjtő egyedek is poroznak be növényeket,de a pollent gyűjtők sokkal hatékonyabb beporzók. A domesztikált háziméh,sok országban a legfőbb méztermelő. Sok egyéb fajt,mint például a kőműves méhet intenzíven szaporítják beporzó tevékenysége miatt.A legtöbb méh bolyhos; a polleneket a szőrszálak elektrosztatikus töltése tapasztja a rovar testéhez.Ha a nőstény méhek egy kis időre felfüggesztik a takarmányozást,megtisztítják testüket,és a pollenszemcséket egy csomagba,úgynevezett scopába gyűjtik,ez a legtöbb méh hátsó lábán található.A legtöbbjük az összes virágból gyűjt pollent,de akadnak egy-egy növényre szakosodott fajok is.A pollent és a nektárt többnyire összekeverik,és így eleinte folyékony,de megkeményedő tartalék élelmiszertömeget hoznak létre.Ezt aztán megformálják, és a lépekben tárolják.Az így megtöltött sejtekbe helyezik petéiket,majd lezárják azokat.A virágok meglátogatása sok veszélyt hordoz magában,karoló pókok, gyilkos bogarak és különféle madarak vadásznak rájuk.A méhek magányosan és különböző közösségekben is élhetnek.Ha a közösség egy anyából és annak lányaiból áll,úgy valódi szociális közösségnek tekintjük.Az anya a vezető,a királynő,lányai a dolgozók.Ha ezek a kasztok tisztán viselkedési különbségeken alapulnak,a rendszert „alacsony szociálisnak”,ha zárkózott felépítésűek akkor „magasan szociálisnak” nevezzük őket.A fajok hatalmas többsége az édes méhek(Halicitidae)családjába tartozik.Ezek telepei kicsik,megközelítőleg tucatnyi vagy kevesebb dolgozóval.A királynő legfeljebb annyiban különbözik a dolgozóktól, hogy nagyobb náluk.A legtöbb faj kolóniái egynyáriak,még a trópusokon élők telepei is. Csupán a megtermékenyített nőstények telelnek át.A magasan szociális méhek telepeket hoznak létre.Minden egyes kolóniában egy királynő és több dolgozó él.Az olyan kolóniát, aminek az ember biztosít élőhelyet,kasnak nevezzük.A legtöbb méh, mint például a keleti asztalos méh(Xylocopa virginica),vagy a Megachile rotundata, illetve a gyümölcskerti kőműves méh(Osmia lignaria) magányos abban az értelemben,hogy minden nőstény termékeny,és maga építi fészkét.Ezen fajok tagjai között nincsenek dolgozók.A magányos fajok tagjai nem termelnek se mézet, se méhviaszt. Az egyedül élő méhek is fontos beporzók. Néhány faj testén különleges,a pollenek szállítására szolgáló struktúrák fejlődtek ki. Legtöbbjük egy-egy növény pollenjére szakosodott.A magányos méhek többsége gallyak közé, fákba,illetve a földben ásott járatokba építi fészkét.A nőstény sejtcellákat készít, elhelyezi bennük tojásait, majd lezárja a sejteket.Először a hímek kelnek ki,majd megtermékenyítik a nőstényeket.A magányosan élő méhek fészkeinek nagyobb csoportját aggregációnak nevezik.Megint más fajok közös fészket építenek,de sejtjeiket külön építik és gondozzák.Ezt a fajta csoportosulást közösségnek is nevezik.
